A rovásírás körül kialakult zürzavarban alapvetöen hibás alapelvekre épülö elképzelések burjánzottak el.
A rovásírás szabványosítási kísérletekor derült fény a zavaros reformok káros következményeire.
A reformerek vagy egyszerüen letagadják az önkényeskedéseiket és a régi iratokban böségesen található elírások, kétértelmüségek között igyekeznek meglelni az igazolást a hagyományok felrúgására, vagy nyíltan bizonygatják a reformok szükségességét.
Állítólag azért kellenek reformok, mert nélkülük a modern korban képtelenség használni a rovásírást.
Valóban... a rovásírás a középkorban megrekedt a fejlödésben, feltehetöen éppen a könyvnyomtatás elterjedése, és a Károli-féle latin betüs bibliafordítás következtében.
Ámde az elmólt évtizedek zavaros reformjainak eredménye a zürzavar lett, egy szünni nem akaró ötletparádé fojtotta meg a rovásírást, és teszi lehetetlenné a használatát.
A reformokat teljesen hibás alapelvekre építették.
Az a téveszme, hogy új jelet nem alkotnak, csak a régi betük alakváltozatait önálló betükké léptetik elö, hasonló ahhoz, mintha egy müemléket a saját bontott tégláiból akarnának bövíteni,
ez teljesen olvashatatlanná tette a reform-rovásírást, ráadásul az "Ö" "Ü" és "OE" ligatúra alakváltozataiból szeszélyesen kiválogatott alakváltozatok jelölik az "Ö" "Ü" hosszú és rövid hangjait. Ezt tetézi, hogy ezt a bontott-tégla módszert minden reformer csoport más és másképpen végzi el, pillanatnyi szeszélyének megfelelöen, és ha ezek után még különbözö stílusú betüsorokat is szeretnénk használni, akkor a szerencsétlen felhasználónak már fogalma sincs már arról sem, hogy melyik betü melyik, nemhogy arról, hogy hosszú-e vagy rövid.
Ráadásul az "E" és a "H" betük összekotyvasztását is megkezdték...Ott voltam 2008-ban a Michael Everson részvételével megtartott tanácskozáson.
Az egész délután nem volt elegendö arra, hogy megkíséreljék szétosztani a magánhangzók alakváltozatait az igényelt jelentések között. Egy nap alatt négyszer változott meg egy-egy magánhangó jelölése. Akár ki is sorsolhatnák az alakváltozatokat, mert semmiféle érv, vagy logika nincs a "szakértök" munkájának alátámasztására.
A hírneves szakértök egyhangúlag támogatták ezt a szánalmas kísérletezést, még közös nyilatkozatot is aláírtak, én voltam az egyetlen, aki különvéleményt hangoztatott.
Egyszerüen követhetetlen, ahogy alkudozással próbálják meghatározni a betük jelentését...
A rovásírásnak a hagyományörzésröl kellene szólnia, nem pedig egy olyan agyviharnak nevezhetö jelenségröl, amikor ráadásul minden újító szerelmes a saját ötletébe...
A rovásírás egy létezö írás! Nem most kellene kitalálni! A reformoknak pedig felülröl kompatibiliseknek kell lenniük a hagyományos írással! Sajnos a hírneves szakértök csak a hagyományos írás szétverésével egybekötve tudják elképzelni az újításaikat. Az újítók ráadásul az eredeti rovásírásnak különféle elemeit kezdték el bontani, ezért a vélemények divergálnak: a közös alap nem a hagyományos írásmód, hanem a közös reformdüh, és a
tanulatlan emberek számára tetszetös, ám hibás alapelvekhez való makacs ragaszkodás.A 2008-as tanácskozásra pedig még meg sem hívtak minden létezö irányzatot...
A teljes zürzavart azzal igyekeznek elfojtani, hogy másokat lerúgnak a pályáról.
Pedig az egyetértés hiánya csak tünete a hibás
reformoknak.A reformerek elutasítanak minden olyan megoldást, ami nem teszi kötelezövé a reformjaikat, hanem meghagyná a szabadon választható kategóriában. Harciasan gyözni akarnak: inkább vesszen a rovásírás mindenesöl, ha vesznie kellene az újításaiknak...
Másrészt a reformerek ugyanazt a megszokott környezetet igyekeznek kialakítani a rovásírásban, amit a latin betünél használnak, és szeretnék, ha a szövegek információveszteség nélkül konvertálhatóak lennének oda és vissza. Ez az elvárás képtelenség. Tudomásul kellene venniük, hogy ez egy másik írásrendszer! Aki káposzta ízü szamócát akar enni, az egyen inkább káposztát, aki pedig latin ízü rovásírást akar, írjon inkább latin-betükkel.
Az én javaslatom, amit lehurrognak, és ami miatt kígyót-békát kiabálnak rám, rágalmaznak és becsületsértö dolgokat terjesztenek rólam, a következö:
Két lépésben valósítsuk meg a szabványt.
Az elsö lépésben a reformok elötti írást rögzítsük szabványba, a második lépésben pedig a reformokat.
A második lépésnél viszont csak egy dologhoz ragaszkodnék: csináljanak amit akarnak a tisztelt reformerek, én nem akarom megakadályozni a téves reforjaik megvalósulását, de ne rombolják szét a hagyományos írást! A reformok legyenek felülröl kompatibilisek az eredeti írással!
Az idö egyszer talán elhoza a reformok letisztulását: ami jó, az megmarad, a többi pedig legyen az enyészeté... Talán egyszer még valóban értelmes reformok egészítik majd ki a rovásírást...
N
egyven éve ismerem a rovásírást. Engem zavar, hogy a régi bevált írásjelekkel nagyokosok kísérletezgetnek, és tévtanokat hirdetnek.Ajánlom figyelmükbe a rovásírás szabványtervezetemet, amelyet a minimális követelmények megcélzásával készítettem. Fizikus vagyok, mi a dolgok lényegét igyekszünk megragadni, a bonyolult világ egyszerüsített modelljét igyekszünk megalkotni... Miközben az összes rovásszakértö a dolgok bonyolításán munkálkodik, én a lehetö legegyszerübb megoldást kerestem.
Tisztelettel: Bakonyi Gábor.