Röviden összefoglalnám a helyzetet:

A rovásírás UNICODE szabványba foglalása rendkívül megkönnyítené a rovásírásos levelezést, minden platformon, gépen egy szabványos rendszer alapján lehetne levelet írni és fogadni. Ez igen jó dolog lenne. Ráadásul a UNICODE rendszer lehetövé tenné, hogy mindenki a saját izlésének megfelelö betütípust használva olvasson leveleket, amikor esetleg egészen más stílusú betükkel íródtak. A rovásírás UNICODE szabványba foglalása már több mint tíz éve húzúdó folyamat, és sehogyan sem akar sikeredni. Sokan ebben a bal-liberálisok és a kis-antant aknamunkáját, valamint a nagyhatalmak magyarellenességét látják. Könnyen lehet, hogy így van. A rovásírás 1 byte-os kódolásakor még nincs semmi gond, ám az 1 byte-os kódolás esetén nincs meg az a lehetöség, hogy a levelek olvasásakor szabadon dönthessünk a betü stílusról: ugyanazzal a betükészlettel kell olvasnunk, amilyennel a levél íródott.

A rovásírás területén teljes anarchia alakult ki. Sokféle amatör és diletáns csoport mindenféle újításokkal kísérletezett. A legföbb gond, a hosszú és rövid magánhangók környékén van. A reformerek a latin írásunkban negszokott igényekkel léptek föl, és kölön jeleket akartak a hosszú magánhangók jelölésére. Mivel ilyenek nem voltak, és nem érezték magukat felhatalmazva arra, hogy önkényesen új jeleket alkossanak, ezért vadászni indultak: a rovásírás több tucatnyi változatából összevadásztak egy csomó furcsa jelváltozatot, amiket önkényesen új jelentéssel ruháztak föl. Igen ám, de a sokféle stílus iránti igény miatt a sokféle stílushoz sokféleképpen lehet kiválasztani a jeleket, amit sok, egymástól független rovásíró csoport meg is tett, emiatt teljes anarchia alakult ki. Az eredmény: a reformok eredményeképpen az új betükészletek egymással és az eredeti rovásírással is inkompatibilisekké, azaz összeférhetetlenné váltak. A különbözö stílusok használata anarchiához vezet.

A szabványosítás még így is lehetséges lenne, ha Michael Eversonnak, lenne egy csöpp esze. Igen ostoba megoldás, de egy ostoba helyzetben az egyetlen lehetöség az lehetne, ha a magánhangók háromszorosan szerepelnének a kódtáblában. 1. az eredeti rovásírás. 2. Az újönnan kreált hosszú. 3. az újonnan kreált rövid. Ez esetben egy levél olvasója valóban kihasználhatná a UNICODE elönyeit, szabadon választhatna a betütípusok közül, hogy neki melyik stilus tetszik igazán.

Az is megoldás lehetne, ha a reformerek belemennének, hogy pl. csak a hosszú magánhangzókra alkossanak új jeleket, a rövidekre maradjanak meg a hagyományos alakok.

Sajnos Michael Everson inkább az eröszakos megoldás felé hajlik. Kiszúrta magának néhány amatör csoport betükészletét, és ezekből maga kotyvaszt össze egy kötelezö betükészletet, míg a hagyományos betüstílusokat és a többi amatör megoldást le akarja törölni a föld színéröl. Az a reform-rovásírás megoldás, amely különbözö korok, különbözö stílusaiból állít össze egy zagyva egyveleget, önkényes jelentéssel felruházva öket, igen nehezen olvasható, hagyományellenes és ostoba. A másik ostobaság a zárt-e betü kérdéese. Az n3615.pdf állományban például Michael Everson szerepelteti Telegdi rudimentájának Hiszekegy rovásírásos változatát, és ebben a szövegben felfedezni vélik a zárt-e betüt. Ha valaki ránéz a mellékelt szöveg átiratára, a szövegben tucatnyi durva elírás, másolási hiba, félreolvasás található, a zárt-e betüket nem is tekintve. Nekem úgy tünik, ez az átirat gúnyt üz a Hiszekegy-böl. Noha többször jelezem Michael Everson felé a hibát, sem választ nem kaptam, sem a hibákat nem korrigálták. Úgy tünik, szándékosságról van szó. Valakik örömüket lelik abban, ha gúnyt üzhetnek egy vallási szövegböl... Az n3615.pdf állományban lévö említett hibás átirat a "bizonyíték" a zárt-e betü létezésére. Ennek ellenörzésére statisztikai módszerrel egybevetettem a Hiszekegy rekonstuált változatát a hibás átirattal. 0.03-as egyezést találtam. (Ez lenne a híres bizonyíték?) ( Részletesebben angolul: Credo.pdf ) Egyszerüen arról van szó, hogy a Rudimenta csak másolatban maradt fönn, és a kézzel írott másolatban a másoló rengeteg hibát vétett, az 'E' betü két vonásának a csücske néha véletlenszerüen összeér... Sajnos a reformer csoportok ilyen és ehhez hasonló kétes bizonyítékok megragadásától sem riadnak vissza, hogy történelmi múltat kreáljanak legújabb kori agyszüleményeiknek. Az írásirány kérdése is furcsa. Noha alig akad balról jobbra haladó írás, és a tükörírás is csak egyszer fordul elö a régi írományok között, vannak, akik ezt szabványba akarják emelni. Megdöbbentem pl. amikor a balról jobbra haladó iratok számát mesterségesen akarták felduzzasztani. Pl. Hosszú Gábor László egy csupor aljára bekarcolt két betüs "SzT" feliratot jelölt meg az egyik ilyennek. Vajon honnan tudhatnánk, hogy ez a felirat jobbról-balra vagy balról jobbra olvasandó-e? Másrészt valami ökörszántás írásirányt is akar. Ez talán sohasem volt. Sem papíron, sem deszkán a sorok sohasem követték így egymást. A Marsigli rúd felirata csak papír másolatban maradt fönn, ki tudja, hogy volt eredetileg a boton... Mint új igény, néhány hónapja már a latin betü mintájára kisbetü/nagybetü megkülönböztetést is akarnak. A rovásírásos nagybetü feltalálója Hosszú Gábor László, az össze eddigi, hagyományos iratot kisbetüvel írottá degradálták... Ez már írástörténeti szempontból is hibás dolog. Ha valaki kimegy Aquincumba, az összes felirat csupa nagybetüs... A kisbetü csak a nagybetü egyszerüsírett változata. Csakhogy a rovásírásban sohasem volt kisbetü/nagybetü. Az újonnan feltalált nagybetü nagyobb, a kisbetü kisebb, de semmi különbség. A rovásbetüknek talán lehetne egyszerüsített változatait kialakítani, de elbonyolítani öket?... Ujonnan olvastam, hogy német igény, miszerint 'Q', 'X', 'Y','W' betüket is be kell vezetni a rovásírásba. (N3634.pdf) Ez megkönnyítené számukra a latin betüs átiratot. No, itt tartunk: A latin betü mintájára átszabják az egész rovásírást. A latin betü mintájára hosszú magánhangzó karakter kódok. A latin betü mintájára balról jobbra írás, a latin betü mintájára kisbetü/nagybetü, a latin betü mintájára 'Q', 'X', 'Y','W'. A latin betü mintájára latin írásjelek.... Úgy tünik a hagyományörzés helyett egy agyvihar a latin betü Prokrusztész ágyába kényszeríti a rovásírást. Sokan tisztában sincsenek azzal, hogy mekkora rombolást végeznek, amikor a megszokott latin-betüs szabályokat kényszerítik a rovásírásra, amelynek Michael Everson és Hosszú féle áltudományos változata szöges ellentétben áll a hagyományokkat, annak müvelését ellehetetleníti...

Azt a felvetésemet, hogy a hagyományos, alap betükészletet tegyék a BMP-be, a ligatúrálat és az újonnan kreált jeleket az SMP-be, lesöpörték az asztalról. A hagyományos abc belsö ellentmondásoktól mentesen használható lehetne, mint azt kísérleti eljárásom bizonyítja... (Csakogy ez nem illeszkedik a latin betü logikájához...)

Egyszóval az Everson és a Hosszú féle UNICODE szabványterv ellehetetlenítené a szabad betütípus választást,

egy latinosított változatot eröszakolna, nehezen olvasható használhatatlan müírást eredményezne...

Mivel a nagyszámú új betü (új magánhangójelek, nagybetük) miatt a BMP 2 byte-os kódtartományába már nem férne el az abc, ezért

a föként holt nyelveknek fenntartott, jelenlegi szoftverek által nem kezelt SMP tartományba számüzik a rovásírást, ahol a használata talán évekig sem lesz lehetséges... (Még a tervezett silány módon sem.)

Tisztelettel: Bakonyi Gábor.