Tisztelt Érdeklödök!

A Unicode bizottság elé egy meglehetösen suta megoldást terjesztett elö Michael Everson.

Megkíséreltem nagy vonalakban érzékeltetni a gondot. A reform-rovásírások, Magyar Adorján és Forrai Sándor nyomdokain haladva, igyekeznek lerombolni a rovásírás hagyományos rendszerét, hogy a romokon egy latinosított mesterséges írást hozzanak létre.

A rovásírás betüknek akárcsak más írásrendszerek betüjeinek rengeteg alakváltozata volt.

A reform-rovásírások a különféle korok, helyek és stílusok magánhangzó alakváltozataiból kiválasztottak néhányat, és új jelentéssel ruházták föl őket. A többféle stílusból önkényesen összeollózott jelkészletnek azonban alapvetö bajai vannak. Az olvashatóságot pl. nagy mértékben rontja, valamint a hagyományos írásmóddal összeférhetetlenné válik a betükészlete. Ezen felül a két kiválasztott betüalak közé esö átmeneti és egyéb alakváltozatok olvasata határozatlanná válik, a hagyományos betüalakok így használhatatlanná és tiltottá válnak. Gyakran jelentéktelen kis különbségek is gyökeresen más értelmet adhatnak a betüknek.

Így hát ez a különféle stílusok használatát jelentösen beszükíti. A különféle stílusok iránti igény viszont kikényszeríti, hogy az önkényes összeollózást újra meg újra elvégezzék minden új stílus megalkotásakor.

Ez a Forrai Sándor által is meghonosított gyökeresen hibás gyakorlat vezetett a jelenlegi káoszhoz.

Amit  a reformerek müvelnek, az azt jeleni, hogy a rovásírást önkényesen átalakítják, azaz latinosítják, és igyekeznek kieröszakolni egy szük látókörü változatot a káoszban, aminek a létrejöttéért ök maguk is felelösek. Egy új írás van születöben, amely egyre kevésbé magyar, ám egyre latinosabb, és hagyományörzés helyett egyre inkább azoknak az agyszüleménye, akik képtelenek voltak a rovásírást összeegyeztetni latinos müveltségükkel, így hát megreformálták azt. Miközben a hagyományos rovásírást gyakorlatilag kivégzik, kétes bizonyítékokkal iparkodnak alátámasztani agyszüleményeiknek a múltját. Ehhez nagy segítségükre van a rengeteg elírás, másolási hiba, kétértelmüség, helyesírási hiba, amelyeket a régi iratokban böségesen lehet találni...

A reform-rovásírók ezekhez az önkényesen kimazsolázott hibákhoz igazítják a túlbonyolított szabályrendszerüket.

Megkezdödtek az indokolatlan, önkényes újítások, és képtelenek abbahagyni...

Az ötletparádé folytatódik, a kis/nagybetük, Q,X.Y,W, dzs, Dz, stb. bevezetésén törik a fejüket...

Ez az ötletparádé nem csillapszik, de a UNICODE szabványosítást egy befejezetlen írásrendszerre nem lehet elkészíteni. Az Unicode bizottság tíz évet várt. Idöt adott az újítóknak, de még ez a tíz év is kevés volt!

Az újítók nem közelebb, hanem távolabb kerültek egy jól müködö, hagyományörzö írástól.

Egy mesterséges múlt megalkotása folyamatban van... (Pl. ha nem a nyomdászok, akkor feltehetöen Forrai, vagy valaki a környezetéből manipulálta a könyvében a bolognai ábc-t, és a más ábécékkel való összehasonlító táblázatot...)

Úgy tünik kismértékben Magyar Adorján de föként Forrai Sándor a felelös a rovásírás zürzavarba taszításáért, a hagyományok szétveréséért, de azoknak is felelösségük van, akik vakon követik öket. Igaz, kezdetben aprónak látszó tévedéseiket követőik munkássága erősítette föl, és növelte naggyá...

Egyszer szóba került, hogy nekünk magyaroknak rugalmasabbaknak kellene lennünk. Így igaz. A rugó erö hatására megváltozik, de emlékszik eredeti alakjára, és törekszik visszatérni, ellentltben a gyurmával, amely úgy marad, vagy az üveggel, amely szilánkokra hasad, stb...

Nekem úgy tünik, rovásírás ügyben sokan gyurma-emberként viselkednek, egy mesterségesen gyúrt hagyományt ápolnak...

A reformerek latinosítják a rovásírást. Ezt úgy lenne illendö megrenniük, hogy közben nem rombolják szét az eredeti rovásírást, hanem csak kiegészítik azt a saját újításaikkal, de nem teszik azokat kötelezöekké. Sajnos a reformerekben nincs efféle tapintat; mintha csak egymás munkájának és az eredeti rovásírásnak az ellehetetlenítése lenne a fö cél...

Tisztelettel: Bakonyi Gábor.