VALÓTLAN HÍRESZTELÉSEK

Nemrégiben az interneten véletlenül rábukkantam néhány olyan írásra, amely kedvezőtlen színben tüntet fel.

Rágalmazás vagy csak becsületsértés?

http://www.rovasirasforrai.hu/Nevadonk/Forrai-Sandor_vs_Bakonyi.htm

http://kapu.biz/php/main.php?tart=cikkek&primary_id=4454

A magát Szakács Gábornak nevező személy vitastílusa a talán a tárgyi tudás hiányában a durva személyeskedésre épült, és ebben az sem zavarta, hogy egyáltalán nem is ismer, a rólam tett állításai csupán igen élénk képzelőerejének szüleményei. Az amatőr Sherlock Holmes meglátásainál Grimm, és Andersen mesekönyveinek is több a valóságalapjuk.

Másrészt valóban nem tettem jól, hogy Forrai Sándort felelőssé tettem a rovásírás jelenlegi bajaiért, csupán azért, mert a rovásírók

vezéralakja volt, és ilyen minőségében meggondolatlanul egy alapvetően hibás irányvonalhoz sodródott. Hiányos információk birtokában elhamarkodottan ítéltem, ám jóhiszeműen gondoltam így.  (Valakik azonban felelősek a súlyos hibákért...)

Úgy tűnik, hogy Szakács Gábor alpári és légbőlkapott állításain kívül Joó Ádám is valótlan állításokat terjeszt.

Ezeket az állításokat sajnos számtalan internetes hely átvette, és tovább terjesztették.

http://rovas.info/2015/08/unicode-szabvany-mocsar-2/
http://erdelyipolgar.blogspot.com/2015/08/a-szekely-magyar-unicode-haboru-bulldog.html
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/sajtoszolgalat/2012-sajtoanyaga/886-mi-is-zajlik-a-rovasiras-koeruel-joo-adam-oesszefoglalo-levele
https://www.nyest.hu/hirek/a-bulldog-szovetsege-es-annak-szethullasahttp://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/kul-es-belharcok-a-rovasiras-szamitogepes-szabvanya-korul

Valóban igaz az az állítás, hogy részt vettem a 2008. július 12. szombat, reggel 9.00 kezdetű tanácskozáson.
A tanácskozás a Műegyetemen késő délutánig tartott.
Az azonban már egyáltalán nem igaz, hogy egyetértés alakult volna ki!

Javaslataimat semmibe vették és lehurrogtak. Minvégig különvéleményemet hangoztattam,  és következetesen nemmel szavaztam. Ezek után nem hívtak meg egyetlen további tanácskozásra sem. 

Az álláspontom lényege az volt, hogy a rovásírás egyetlen lépésben való szabványosítása lehetetlen.  A hibás alapelvekre épülő modernizálási kísérletek összeférhetetlenek egymással is, és a hagyományos rovásírással is.

Első lépésben a hagyományos rovásírást kellene szabványban rögzíteni, az egyszerűség kedvéért ligatúrák nélkül. Az gond nélkül megtehető lett volna, hiszen a káosz csak a XX. század második felében alakult ki.

Második lépésként pedig a ligatúrákat és a modernizált rovásírás változatokat kellene szabványban rögzíteni, felülről kompatibilis,  szabadon válaszható kiegészítésekként.  Természetesen független al-nyelv-kódot kellett volna kapnia a hagyományos és az összes modernizált változatnak, hiszen egymástól független írásrendszerekké fejlődtek.

Ez a felvetés nem volt ínyére a jelenlévő egyik modernizáló csoportnak sem, hiszen be kellett volna ismerniük,  hogy az irányzataik összeférhetetlenek a hagyományos rovásírással, másrészt a káosz elodázása miatt leértékelődött volna a ténykedésük. Az egyetértés lényegében az én javaslatom ellenében jött létre a modernizáló-irányzatok között!  Egyetértettek azokban a hibás alapelvekben, amelyek a káoszt okozták, és egységesen elvetették a hagyományos írást mint közös alapot...  Délben nem írtam alá a Hosszú Gábor László által megfogalmazott nyilatkozatot,  a tanácskozás délutánján arról folytattak hosszú és meddő vitát, hogy a modernizált ábc-ben melyik hosszú vagy rövid magánhangzónak milyen legyen a betűalakja.

Miután egyetlen délután háromszor-négyszer mindent betűalakot megváltoztattak az állítólag ősi írásrendszerükben,  a fáradság, éhség és szomjúság hatására félbemaradt a sziszifuszi munka, és az egyetértés látszatával zárult a tanácskozás. A megállapodásukat azonban Hosszú Gábor László napokon belül felrúgta.  Én azokban a vitákban nem vettem részt, amikben azt vitatták, hogy hogyan kunkorodjon, illetve hogyan pöndörödjön a hosszú illetve a rövid magánhangzó alakja, mert eleve hibás módszernek tartom ezt a megoldási elképzelést...

Nekem csak egyetlen kérésem volt; mégpedig hogy a rovásírás minimális alap-jelkészlete kerüljön bele a szabványba,  és ezt a minimumot meg is fogalmaztam.  A minimális jelkészletet azonban nem tették bele a tervezetbe, mert a modern irányzatok úgy összezagyválták a betűket, alakváltozatokat és hangértékeket, hogy abba a káoszba már nem fért bele a hagyományos alapjelkészlet legminimálisabb változata sem...

Igazam volt: Egyetlen lépésben valóban nem sikerült a rovásírás szabványba foglalása! Csak egy sületlenség került bele végül a nemzetközi szabványba, amely kizárólag azoknak az igényeit elégíti ki,  akik a rovásírást nem ismerik, és nem használják...